Leo Világa

Péntek van. Végre 23:00kor lepattansz a buszról, ami melóból hoz. Kollégával egy sör a benzinkúton, aztán irány a jelenelgi "törzshelyed - törzskocsmád". Itt találkozol egy régi jó barátoddal (akit már hónapok óta nem láttál és akkor sem jó passzban váltatok el), aki bemutat két olyan lánynak, akikel nemrég ismerkedett össze. A szösznek belenézel a "csodakék" szemeibe és rögtön másképp dobban a kerepelő benned...
Folyik a sör ezerrel, közben szépen felfejlődik az este és az ismerkedéssel is jól haladunk. Páran még csapódnak a társaságunkhoz, eléggé unszimpatikus alakok, olyan igazán "pofonkívános" kisugárzású csodabogár tahófalviak. Ez egyik rá is nyomult drága szöszömre, meg azzal menőzött, hogy ő mekkora istencsászár, mert le tudott nyúlni egy  kibeb@szott Korsót... Aztán most hova szarjak... Vagy esetleg terítsek le neki vörös szőnyeget, meg szórjak rózsaszírmot a pofájába... Na 111*... Kb 100-200 méter után betértünk egy nemrég újranyitott helyre, itt végül sikerült kiszűrni a veszélyes elemeket, szóval békésen iszogathattunk és bagózhattunk tovább. Közben szöszhúg és Jóbarátom elléptek cigiért, mert kifogyott a betankolt bagókészlet, kellett az utánpótlás. Na végre szösszel kettesben lehetek gondoltam, most aztán bevetem minden oroszlán bájomat, hogy elcsábíthassam őkelmét. Na hát aztán biztos közrejátszott ebben az elfogyaszott alkoholmennyiség is, de egy hatalmas lelkizős történet lett az egészből. Amit nem bántma egyáltalán, kicsit közelebb kerülhetett a lelkünk, de ez hagyjánk, úgy nyíltunk meg egymás előtt, mintha már igen sok ideje ismernénk egymást, ezen nagyon meg is lepődtem és azóta is csodálkozom még mindig. Végül elfogyott a pénz ami nálunk volt, nekiállt a trécs, hogy msot ki hova merre menjen, mert a csajok koleszosok, haver falusi, én vagyok az egyetlen helyi lény a csoportban. Az volt a gáz, hogy 2 embernek még meg tudtam oldani a szálláslehetőséget, de 3 embernek már nem... Így alakult ki az a helyzet, hogy a csajok jöttek hozzám, haver meg kénytelen volt még a reggeli első buszig kinn császkálni. Útközben a megcsodálhatták a lányok a város éjszakai fényeit, tátva is maradt a szájuk, de végre megérkeztünk és be is jutottunk a házba. szöszhúg ki is terült egyből, Szösz és köztem pedig forrt a levegő, úgy éreztemt örténnie kéne valaminek, ami végül nem jött el, de lehet jobb is így... majd egyszer... talán máskor... Mert déleőtt ébredés és elköszönés közben még itthagyták a történet elején említett korsót nálam megőrzésre vasárnapig. Szösz kedves aznap távozik vissza otthonába meszire tőlem tőbb100 kilóméterre és megegyeztünk, hogy ma még találkozunk, végül nem jött el... Úgyhogy most kicsit csalódottan itt ülök és körmölöm-e sorokat, egy hatalmas hiányérzettel, mert jó lett volna mégjobban megismerni őt, hogy milyen ember is, hogyan látja a világot, mit miért hogyan csinál... Viszont sikeresen olyan balfasz vagyok, hogy elfelejtettem a vezetéknevét és még a telefonszámát se kértem el (ez az én formám)... Úgyhogy most itt ülök a hiányérzetemmel, az arcának emlékképével, ami beleégett a retinámba és egy kőbányai feliratos korsóval és várom a csodát, vagy bármi más információt, amivel közelebb kerülhetek az ismeretségünk elmélyítésében, már persze, ha ő is úgy akarja...