Érzelmileg nagy hatással volt rám ez a mű, igazából jelenleg kicsit lefagytam, próbálom feldolgozni ezt az érzelemtöbbletet, amit okozott...
Dékány Dávid - Az Asztrónauta
A felszántott földek a repülőtérnél reggel.
A pórusokon keresztül párolgunk mi is,
az a 40 liter, ami a test,
a benne oldott függőségek és félelem,
mint sebesült állatok vére a vízben.
Néha elég ahhoz, hogy a kapualjakban
vagy a teniszpályák felázott salakjában
lapuló ragadozók megérezzék.
Anya a nappaliba hívott, leültetett a kanapéra,
és akkor mondta el, amit neki is aznap az orvosok.
Hogy Danival valami nincs rendben, beteg a vére,
de még nem tudják pontosan, és vigyázzak rá nagyon.
Dani az öcsém, hét éves.
Űrhajós akar lenni, a súlytalanság miatt,
mert manapság gyakran fáradt,
véraláfutásokkal ébred,
és tudom, hogy éjszaka csinálnak vele valamit,
hallom néha a retinák rianásait,
műholdak keringenek a szemgolyók egyenlítője fölött,
hogy amíg alszik, letapogassák az utolsó szárazföldeket.
Beteg a vére, mondja anya,
de tegnap láttam egy kórházi papírt,
amire egészen más volt írva: akut mieloid leukémia,
de előttem erről nem beszélnek.
Délutánonként lemegyünk a játszótérre,
én lököm a hintában,
és érzem, hogy napról napra egyre könnyebb,
már elég egy kézzel is.
Egyre sekélyebbek a lábnyomai a hóban,
és egyre korábban sötétedik.
Mi lesz, ha egyedül indul el haza,
és egy hajszálér elpattan az orrában?
A kapualjakból a ragadozók
– igazán csak tőlük féltem –
összegyűlnek a beteg vérre is?
A rémálmok szagára?
Túl sok a fehérvérsejt, kevés a vörös,
de Dani azt mondja, ne aggódjak,
mert az asztronauták, amikor visszatérnek, bennük is.
De nem tudom, lesz-e belül valaki,
aki elkezdi pakolni a homokzsákokat az artériák falánál,
ha felhorzsolja a térdét, vagy beüti a könyökét.
És már mindig sapkát hord,
és jobb is nem látni anélkül.
És nem találnak senkit.
És én reggel a villamoson
úgy nézek végig a tömegen,
hogy vajon ki lehetne ideális donor,
mert különben már csak legfeljebb egy hónap,
és én szó nélkül megölném, ha az kéne,
vagy erőszakkal magammal vinném oda,
ahol a csontvelő-átültetést végzik.
Péntek volt, nem sokkal az ünnepek előtt.
Délután mentünk volna be hozzá,
de reggel felhívták anyát a kórházból.
A visszaszámlálásnak vége, az asztronauta felszállt.
Idén lenne 18 éves.
Már hazahozott volna néhány barátnőt,
párszor elkéri a kocsit,
és egyszer egy kocsmában én védtem volna meg.
És a szomszéd fiú, aki augusztusban költözött ide,
mert most lett nagykorú, ez az első albérlete,
sosem fogja érteni, mit akarok tőle.
Miért néztem rá úgy a postaládáknál,
miért fogtam vele olyan gyengén kezet,
miért túrtam bele a hajába,
miért csöngettem be kötszerekkel,
amikor hallottam, hogy eltört egy tányért...
Valószínűleg melegnek gondol
vagy pszichopatának,
pedig csak ugyanabban az évben született.
Pedig csak túlságosan hasonlít az öcsémre.
FORRÁS: DÉKÁNY DÁVID : AZ ASZTRONAUTA
December 11én aki Budapesten jár, az kukkantson már be ide helyettem is: RoHAM Bar
